Az egyik helyi civilszervezet által kitalált, és a város szocialista polgármestere, Rónavölgyi Endréné által is támogatott népszavazási kezdeményezésnek látszólag az a célja, hogy elhárítsa az akadályokat a BHD Zrt. által Szerencsre tervezett szalmatüzelésű erőmű megépítése elől.

Az ügy 2007 óta izgalomban tartja a helyi közvéleményt, a tokaji borászokat és mindenkit, aki a világörökségi védelem alatt álló borvidékért aggódik. A BHD Zrt. korábbi vezetőjénél, a szocialista kötődésű Hujber Ottó nagyvállalkozónál senki nem csinált rosszabb reklámot a zöldenergiának. A borászok által hevesen ellenzett terv miatt a biomassza-alapú erőművekre Magyarországon valóságos mumusként tekintenek, noha régóta tudható, és a tavaly elkészült "világörökségi szempontú hatástanulmány" is kimondja, hogy Szerencs esetében elsősorban a miként jelenti a gondot. Nem jó ötlet erőművet telepíteni a 37-es út mellé, a borvidék kapujába, nem környezetbarát megoldás szalmatüzelésű erőművet építeni ott, ahol a helyi mezőgazdaság kevés szalmát termel, és nincs szükség a világ legnagyobb szalmatüzelésű erőművére egy alig tízezer lakosú kisvárosban.

Az UNESCO Világörökség Bizottsága a jövő héten kétfős delegációt küld a Hegyaljára, hogy tájékozódjon az erőmű problémájáról. A három éve tartó vita során kirajzolódott, hogy mi lenne az ideális megoldás: az eredetileg tervezett 50 megawatt teljesítményű erőmű helyett egy 8-10-12 megawatt méretű létesítmény, amely elsősorban helyi mezőgazdasági alapanyagokat használ tüzelésre, nincs szem előtt, és a hulladék hőjével fűteni lehet a városi közintézményeket, kertészeteket. Az erőművet mégsem tervezte át a BHD Zrt., ráadásul a cég mögött rég nem áll olyan pénzügyi befektető, aki képes lenne bármilyen építkezést finanszírozni. Az eredetileg kiszemelt partner, a japán Itochu Corporation a nemzetközi botránytól tartva már 2007-ben kihátrált a projekt mögül. Tavaly meghiúsult Hujber utolsó, kétségbeesett kísérlete, hogy az építkezésbe finanszírozó partnerként bevonja az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bankot.

Márpedig kell az ipar

A szerencsiek tehát egy fantomról szavaznak október 3-án. A kérdésre valószínűleg igent fognak mondani, de ennél érdekesebb, ami az eredményből következik. A szocialista többségű képviselő-testület két éve kezdeményezte, hogy Szerencs (valamint Tállya és Bodrogkisfalud) váljon ki a világörökségi védőzónából. A borászokat képviselő civilszervezet ügyvivője, Takács András szerint ugyanakkor "szomorú, hogy az önkormányzati választási kampányban a több száz éves világörökségi érték megkérdőjeleződhet, és olyan színben van feltüntetve, mint a település fejlődésének gátja. Nagy baj lehet abban a közösségben, amely az elődei által létrehozott értékeket látja akadálynak önmaga előtt."

Az újraválasztásért küzdő szocialista polgármester, Rónavölgyi Endréné a Heti Válasznak ezzel szemben úgy nyilatkozik, hogy az igenek várható többségéből nem következik az általa is fontosnak tartott világörökségi címről való lemondás. "A népszavazás sikere esetén olyan kezelési tervet lehet készíteni a világörökségi területre, amely figyelembe veszi a települések közötti különbségeket, és lehetővé teszi Szerencsen az újabb ipari munkahelyek létrejöttét. Nálunk ugyanis a fejlődést nem lehet csak a turizmusra és a mezőgazdaságra alapozni. Szerencs ipari város, ahol a térség értékeit tiszteletben tartó iparfejlesztésre van szükség" - mondja. Rónavölgyiné attól tart, hogy a borászlobbi nemcsak az erőmű építését lehetetleníti el, hanem minden potenciális befektetőt elüldöz. "Az OVIT Zrt. fémmegmunkáló üzemet szeretne építeni városunkban, ami 120 főnek adna munkát, de nem tudom, nem lesz-e ebből újabb erőműügy" - teszi hozzá.

A fideszes jelölt, Koncz Ferenc sem erőműellenes, sőt energetikai szakpolitikusként már évekkel ezelőtt azt javasolta, legyen a tervezett létesítmény valóban zöld, jóval kisebb, és helyezzék el okosabban. Abban sincs vita, hogy Szerencsen az iparfejlesztés jelenti a jövőt - Koncz is szívesen beszél ipartelepítési elképzeléseiről és a nagy múltú helyi csokoládégyártás fejlesztéséről. Koncz és Rónavölgyiné egyébként harmadszor mérkőzik meg a választók kegyeiért. A rendszerváltás idején Koncz ugyanabban az általános iskolában volt matematika-fizika szakos tanár, ahol pártbizottsági ejtőernyősként Rónavölgyiné igazgatóhelyettesként dolgozott. Azóta mindketten voltak már országgyűlési képviselők: Koncz idén térhetett vissza a parlamentbe, ahonnan Rónavölgyiné a szocialista talpasok többségéhez hasonlóan távozni kényszerült. Az előző két önkormányzati választáson az akkor kormánypárti Rónavölgyiné nyert, de a mostani meccs kimenetelét nehéz megjósolni. A szocialista polgármester erőssége, hogy "ért az emberek nyelvén", rutinos kampányoló, nyájas, megnyerő modorú asszony. Viszont a tavaszi országgyűlési választáson a szerencsiek többsége az őszintébb, keményebb karakterű Koncz Ferencre szavazott (igaz, egy másik szocialista jelölt, Ficsor Ádám ellenében).

Keserű szájíz

Az idei választás nemcsak az erőműről szól, hanem a két éve bezárt cukorgyárról is. A villámgyorsan eldózerolt üzem területe sebhely a városka kellős közepén: a feliratos régi vaskapu mögött szerény "emlékpark" idézi fel a 120 éves szerencsi cukorgyártás múltját, mögötte a pusztaság közepén meghagyott két magas téglakémény árválkodik. A magyar élelmiszeripar egykori büszkeségét 2008-ban zárta be a német tulajdonos Nordzucker AG, miután az Európai Unió "ágazati szerkezetátalakítási program" címen gyakorlatilag felszámolta a magyar cukorrépa-termesztést. A gazdák egy összegben megkapták az uniótól ötéves tiszta nyereségüket, ha vállalták, hogy felhagynak a termeléssel. Az alapanyag nélkül maradt 12 magyarországi cukorgyár közül 11 megszűnt, köztük utolsóként a szerencsi üzem is. Azóta az ország cukorból importra szorul, Szerencs pedig elesett évi legalább hetvenmillió forint adóbevételtől, megszűnt 120 munkahely, és közvetve 2-300 ember maradt munka nélkül. Ezt a tragikus történetet Szerencs városa, melynek a cukor- és a csokoládégyár volt a két büszkesége, azóta sem tudta feldolgozni.

"A cukorgyár ügye Szerencset megroppantotta. Nem tudom, hogy kormánypárti országgyűlési képviselőként és polgármesterként Rónavölgyiné miért nem tett eleget a gyár érdekében, miért nem fogta fel az ügy súlyát. Ha negyedannyit dolgozott volna a cukorgyárért, mint amennyit a Hujber-féle erőmű érdekében lobbizott, akkor ez nem történhetett volna meg. A cukorkvótát végső soron a Rónavölgyiné által támogatott Gyurcsány-kormány adta vissza az Európai Uniónak. Egy patrióta gazdaságpolitikát folytató kormányt erre nem lehetett volna rávenni" - magyarázza Koncz Ferenc, aki annak idején kiutazott Németországba, hogy a gyár megmentéséről tárgyaljon a külföldi tulajdonossal (a suttogó propaganda éppen erre hivatkozva igyekszik nyakába varrni a gyár bezárását).

A polgármester ezzel szemben arra hivatkozik, hogy 2014-ig 6,5 milliárd forintnyi fejlesztést hozott a városnak. Rónavölgyiné eredményei az uniós pénzek megszerzésében valóban elismerésre méltók. A városközpontot kicsinosították, megújult a várkert és a negyven éve romos községi fürdő, körforgalmak épültek, intézményeket tataroztak.

Az önerő ára

Csakhogy Szerencs mintapéldája annak a felemás fejlődésnek, amit az uniós pénzek a magyar vidéken elindítottak. A pályázatokhoz szükséges önerő biztosítása érdekében az önkormányzat 2008-ban egymilliárd forint kötvényt bocsátott ki svájci frankban (húsz év alatt a kamatokkal együtt legalább 1,7 milliárdot kell visszafizetni). A szerencsi önkormányzat az elmúlt ciklusban súlyosan eladósodott - a kötvény mellett idén felvettek 783 millió forint hitelt, van 600 millió forint kifizetetlen számla is -, és a közeljövőben kormányzati segítségre szorulhat. Megdöbbentő, hogy egy alig tízezer lakosú kisváros több mint 2,5 milliárd forint tartozást tudott pár év alatt felhalmozni.

Vajon melyik jelöltnek hiszik el a szerencsiek, hogy képes munkahelyeket teremteni a városkában, melynek ipari parkja kong az ürességtől? A lakosság tíz év alatt ezer fővel csökkent, mivel az egykor népes műszaki értelmiség és a szakmunkásréteg nem talál munkát.

A városban több száz ingatlant kínálnak eladásra, a lakások ára a cukorgyár bezárása óta 20-25 százalékkal csökkent, a munkanélküliség 10 százalékra kúszott fel, és a környező kistérség falvaiban 25 százalék körül mozog. Ha a szerencsiek igent mondanak a népszavazási kérdésre, azzal nem a világörökségről nyilvánítanak véleményt, hanem a vészharangot kongatják meg: iparváros nem létezhet ipar nélkül. Még a világhírű borvidék kapujában sem.


Forrás: Heti Válasz

Köszönjük olvasónknak, hogy beküldte a cikk elérhetőségét!