"Hány kiló cukrot kérsz 180 forintért? Ennyiért tudunk Németországból hozni, ha kell" - kérdezi egy ismerős. Nehéz ellenállni az ilyen ajánlatnak, amikor a magyarországi boltokban 300 és 400 forint között adják a kristálycukor kilóját. Bár a befőzési idény odébb van, a drágulás hatására mindenki spájzolásba kezdett. Működnek a régi reflexek: rettegnek az emberek attól, hogy hiány lesz ebből az alapvető élelmiszerből - egy hipermarketben például három nap alatt hat hétre való cukorszállítmány fogyott el.

A szomszédban olcsóbb

Néhol már eltűnt egy-két napra a cukor a polcokról, de komoly ellátási zavarokkal egyelőre sehol sem kell küzdeni. Akik tehetik - különösen a cukrászatok, édesipari termékekkel foglalkozó vállalkozók -, amúgy is igyekeznek jobb beszerzési forrást keresni, s ezért nem is kell Németországba utazni. Szinte az összes környező országban olcsóbb a portéka: Szlovákiában 30-70, Szlovéniában csaknem száz, Ausztriában 150 forinttal.

A kirívó árkülönbségek miatt sokan felteszik a kérdést: miért kell egy mezőgazdasági országban a dupláját fizetni ugyanazért a termékért? "Összejátszásról van szó, de nem a kereskedők vagy a gyártók, hanem a körülmények összjátékáról" - mondják szakértők. Magyarországon 25 százalékos általános forgalmi adó terheli a cukor árát, környezetünkben viszont csak 8,5-19 százalék. Ausztriában például tíz százalék az áfa, ami önmagában 40 forintos árkülönbséget indokol.

Ráadásul a nemzetközi üzletláncok eltérő üzletpolitikát folytatnak az egyes országokban. Tőlünk nyugatabbra a gyártókkal hosszú távú (éves) szerződéseket kötnek, ezért tudják még a tavaly nyári, egy euró alatti áron kínálni a terméket. Hazánkban viszont csak egy-két hónapra szerződnek, s piaci áron vásárolnak. Így próbálják a legolcsóbb, sokszor importcukrot beszerezni.

A taktika eddig bevált: az utóbbi 2-3 évben az Európai Unión belül Magyarországon volt a legalacsonyabb (180-190 forint) a cukor kilónkénti ára (ebben az is szerepet játszott, hogy jelentős mennyiségű cukor jött be feketén az országba).

Ez azonban csak addig működik, amíg a világpiac meg nem bolondul - magyarázza Szabó Márton, a Kopint-Tárki vezető kutatója. A cukor tőzsdei ára 2009 januárja óta 150 százalékkal nőtt, és az idei év elejére 30 éve nem tapasztalt magasságot ért el. Az árrobbanás mögött az húzódik meg, hogy - miközben a kereslet nő - a készletek szintje a globális fogyasztás csaknem feléről annak harmadára esett vissza. Brazíliában ugyanis szárazság, Európában sok csapadék, Ausztráliában pedig árvíz sújtotta a cukornád- és cukorrépatermést. Az is baj, hogy emelkedik az olaj ára, s a világ legnagyobb cukortermelőjének számító Brazíliában ilyenkor inkább bioetanolt gyártanak a cukornádból.

A spekuláció is felfelé hajtja az árakat - jegyzi meg Fórián Zoltán, az Agrár Európa Kft. üzletág-igazgatója, és ugyanerre hívja fel a figyelmet Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter is. Ezért nem is beszélhetünk valódi hiányállapotról - teszi hozzá Fórián. Az Európai Unió egészét tekintve van elég cukor, de egyes régiókban előfordulhat, hogy nem olyan minőségben és mennyiségben áll rendelkezésre, mint kellene. Egy ilyen alapélelmiszer ára pedig már a hiány lehetőségének gondolatára is érzékenyen reagál.

Ábra: Mennyire adták fel önálló cukortermelésüket az egyes uniós tagországok?

Bezárul az uniós csapda

Nem véletlen azonban, hogy a világpiaci árváltozások jobban éreztetik hatásukat Magyarországon, mint máshol. A hazai cukorfogyasztás évi 320 ezer tonna, de az egyetlen megmaradt üzem, a kaposvári Magyar Cukor Zrt. ennek csak harmadát - 105 ezer tonnát - állíthatja elő. Többet azért nem, mert az Európai Uniótól ekkora mennyiségre kapott engedélyt. A maradék kétharmadot importból kell fedezni. Pedig a rendszerváltás előtt Magyarország önellátó volt ebből a termékből, sőt, exportált is. Az évi 600 ezer tonnát termelő 12 hazai üzemet azonban az 1990-es évek elején eladták a külföldi (főleg osztrák, német és francia) befektetőknek, melyek aztán a kevésbé "hatékonyakat" bezárták.

A megfontolatlan privatizáció következtében falvak, közösségek mentek tönkre, százéves hagyományok mentek veszendőbe. De legalább úgy tűnt, hogy az uniós csatlakozás idejére talpon maradt öt gyár dolgozóinak és a cukorrépa-termesztőknek jó dolguk lesz, mert az Európai Unió az ágazat szereplőinek kiváló megélhetést biztosító cukorrendszert tartott fenn 1968 óta. Meg volt határozva, mennyit és mennyiért lehet termelni, mekkora mennyiség mehet exportra, a felesleget pedig az unió magas és garantált intervenciós áron vásárolta meg.

A fejlődő országok olcsó importjától magas vámok védték az uniós piacot. A csatlakozást követő két éven belül azonban vége lett a piacvédelemnek. Ekkorra már a kereskedelem liberalizációját hirdető Világkereskedelmi Szervezet nagy nyomást helyezett az EU-ra, hogy bontsa le a támogatásokat és vámokat, melyek hatására az uniós cukor közismerten drága volt. Az EU-ban egy kilóért háromszor annyit kellett fizetni, mint a világpiacon.

A 2006-os cukorreform ennek az állapotnak kívánt véget vetni, s azt ígérte, hogy a fejlődő országok olcsóbb importjának köszönhetően egyre kevesebbet kell majd fizetnünk a cukorért. Brüsszel a közösségi termelés közel egyharmados csökkentését úgy érte el, hogy bőkezűen fizetett a gyártóknak és a cukorrépa-termesztőknek termelési kvótáik visszaadásáért, vagyis termelésük feladásáért. A szereplők így érdekeltté válnak ágazatuk bedöntésében - figyelmeztettek szakértők, de a Gyurcsány-kormány ennek ellenére aláírta a reformot.

A tények a szakértőket igazolták: a hazai gyárak külföldi tulajdonosai az uniós kompenzációért cserébe nem a saját hazájukban, hanem Kelet-Közép-Európában építették le kapacitásaikat, így ma már nálunk csak Kaposváron működik cukorgyár. Sovány vigasz, hogy a mostani ellátási zavarok az Európai Uniót is cselekvésre késztetik, hiszen a reform révén nettó cukorexportőrből nettó importőrré vált.

Ábra: Magyar cukorgyárak elhalálozási dátumai

Sokba kerül egy új cukorgyár

A brüsszeli bürokrácia lassan, de mozdul: a magas cukorárak letörésére 300 ezer tonna vámmentes importját teszi lehetővé harmadik országból. A tervek szerint megengedi az egyes kvóták átcsoportosítását is, így további 500 ezer tonna adható el az unió belső piacán. Emellett 26 ezer tonna folyékony cukor piacra dobását fontolgatják. Így elképzelhető, hogy néhány héten belül lecseng a pánik (a világpiaci ár már csökken), és ha nem áll is vissza a múlt évi alacsony szintre, jelentősen mérséklődik a cukorár. Előbb-utóbb a cukorturizmusnak is vége lesz, hiszen a környező országok kereskedőinek hamarosan meg kell kötniük az új éves szerződéseket a cukorra, immár magasabb áron.

Mit tehet a magyar kormány azért, hogy a jövőben elkerülhessük a hasonló helyzeteket? Elsőre úgy tűnik: nem sokat. Hiszen bármennyi cukrot állítana elő a kaposvári gyár, csak az engedélyezett 105 ezer tonnát adhatja el az uniós piacon.

Ezen csak úgy lehetne változtatni, ha feljebb lehetne tornázni a kvótát - a jelenlegi szabályok értelmében azonban Magyarország nem vehet termelési jogot más országtól. A következő évek sorsdöntőek lehetnek, mert az EU-ban 2014 után jelentős változás várható a cukorrendtartásban. Uniós szinten is végig kell gondolni, hogy helyes volt-e a korábbi politika, hiszen az utóbbi években a cukorgyárak harmadát bezárták, és van olyan ország, ahol egy sem maradt.

Mindezek alapján lehet, hogy néhány év múlva már nem korlátozzák kvóták az uniós termelést. Ez esetben, 2014 után akár fel is lehetne támasztani a magyar cukoripart, bár annak meg kellene fizetni az árát. A bezárt gyárakat ugyanis nem lehet újraindítani: az EU előírta, hogy a támogatást csak akkor kapják meg az érintettek, ha földig rombolják az üzemet, és 60 centis mélységben még a talajt is kicserélik alatta. Épp hogy sóval nem hintették be a cukorgyárak helyét.

Egy új, 100 ezer tonna kapacitású üzem létesítése viszont 50-100 milliárd forintnyi beruházást igényel, ami csak akkor éri meg, ha hosszabb távon kellő mennyiségben áll rendelkezésre a szükséges alapanyag, a cukorrépa.

Brüsszelnek "hála", ez nem egyszerű feladat: időnként Kaposváron is szinte lasszóval kell fogni a termelőket. Szakértők szerint az agrárpolitika feladata eldönteni: hosszabb távon milyen irányt kíván szabni a mezőgazdaságnak, s azon belül a szántóföldi növénytermesztésnek. Ettől függ, jó üzlet lesz-e újra a magas költségű cukorrépa termelése mindazok számára, akik egyszer már elpártoltak tőle.

Forrás: Heti Válasz, Facsinay Kinga

Köszönjük olvasónknak, hogy beküldte a cikk elérhetőségét!

Kapcsolódó:

Így bánt el a szerencsi cukorral az Európai Unió
A magyarországi cukoriparra keserű esztendők várnak
Pályázati támogatással fogják be a szerencsi cukortermelők száját?
5,6 milliárd forint Szerencs szájízének édesítésére
Üzenet a múltból - frissítve a rombolás képével
Döbbenet - most élesztenék újra a magyar cukoripart
Szerencsi Cukorgyár: már csak emlék(park) + videó
Szerencs nem kap cukorpénzt?